münsteri miegymás

mármint a blog

itt folytatom egy ideje: http://eatfeelroll.blogspot.com/

plusz egy másikat is elkezdtem több magammal, szakmai, de még under construction

puszinyuszi 

Dear Mr. Blog,

Tökéletesen más érzéseim vannak a második félévvel kapcsolatban, mint az elsővel voltak.

Vicces visszanézni, hogy az elején idegeskedtem, hogy mennyi intézni való volt mikor visszatértem a második körre, mert utólagosan úgy érzem, hogy sokkal lazább volt mint az első kör elején. Ismertem már a várost, a helyeket; szállást, bicit, telcsit, stb már nem kellett intézni. Ezek azért nagy dolgok, kurva sok stressz és idő mentek rá anno. A beilleszkedési fázis kihagyásával lendületből kényelmesebb volt.

Erre jött rá, hogy a sok diák jogos rinyálására változtattak a tanterven és 3 track helyett csak 2-t plusz egy választhatót kellett csinálni. Erről írtam már vajon? Így az Information Management-et és a Business Processes-t vittem tovább. Németből se vettem fel annyit. 

Be kell valljam, hogy az első félév után annyira besokaltam, hogy kb a legminimálisabbra törekedtem a másodikban, ami talán végül átesett a ló túloldalára egy kicsit. Egyik választhatót így elhalasztottam, hogy majd következő félévben csinálom meg. Viszont végre kiélhettem a régóta motoszkáló 'partyzok az erasmusokkal' vágyam. Le van tudva végre.

plusz: németekkel is elég jól összehaverkodtam már szerencsére, csoportmunkákon és a síelésen keresztül!

vizsgaidőszakról:

asszem így, hogy a másodikon vagyok túl kint, elmondhatom, hogy akármennyit készülök egy vizsgára, képesek elvenni a kedvem a végül feltett kérdésekkel.

az utolsó vizsga után még mostanáig nemtom kb felszabadultnak érezni magam, mert úgy mentem be rá, hogy ennél többet már nem lehet rá készülni, s aztán a kérdések meg annyira kacifántosan voltak megfogalmazva, hogy csak remélni tudom, hogy arra gondolt a tanár úr, amit oda írtam...

Szal a Berlini út már az múlt évtizednek tünik kb.

Utána egészen a karácsonyi hazautazásig a főként ott megismert erasmusos társasággal lógtam, suli meg ment alapjáraton: órákra bejár(ogat)tam, házikat csinál(gat)tam.

Hazautazás előtti hét megkoronázta: Sulc kijött egy hétre, és asszem 1 vagy 2 estét leszámítva mindig mentünk vhova bulizni. Hazamenni nem volt kedvem, mert éreztem, hogy mikor idén januárban visszajövök már más lesz.

Otthon szuper karácsonyozás, szilveszterezés ahogy annak lennie kell.

Visszajövetelkor még pont elmentem ilyen 'skiing seminar'-ra egy hetet, ami hatalmas volt, de utána meg éles váltás, mert szorgalmi időszak utolsó hetei és vizsgaidőszak kezdete. Egybe lógott, mert utolsó héten már volt előrehozott vizsga (jó corvinusos idők mintájára), ami idén pont a legnehezebb volt (rettegett Formal Specifications) így már 3héttel előtte elkezdünk tanulni rá. De ezzel semmi gond, így kell lennie.

Csak az elején esett rosszul, hogy látom, h az erasmusosok még mindig 100on pörögnek én meg már nem vehetek részt. Aztán rájöttem (vagy csak ezt mesélem be magamnak), én már azt/őket úgyis meguntam, és ha szabadidőm van akkor inkább a szaktársakkal vagyok. Meg úgyis pont a legszimpatikusabbak nem maradnak kövi félévre.

Na ennyi kb. Annyit még hozzátennék, hogy ez a félév jelentősen könyebb mint az előző, de ezt majd leírom talán majd egy félévösszegző posztban.

Most a végére maradt a legmagolósabb tárgyam, így egy hete a könyvtár a barátom. Így péntekre már rohadt unalmas, már az is csak részlegesen dob fel, hogy teli van fullos csajokkal. Bár most így negyed8kor már ők is elhúztak és csak a nerd-ök maradtak, meg egy ősprof akik még ilyen nemtom-hogyhívják minidia-kivetítővel olvas ezer éves cikkeket, a kislánya meg szekálja.

Két ok váltja ki, hogy megint írok.

1. még egy órát el kell töltenem a könyvtárban, és tanulni ma már nem bírok
2. a statisztika szerint még mindig vannak látogatók!

Szal ha jól számolom, kicsit több mint két és fél hónapja nem írtam ide.

Miért? Mert megtaláltam máshol az önkifejezés lehetőségét.

Persze nem, sosem azért írtam ezt a blogot. Inkább csak azért mert mindig is ki akartam próbálni, de értelmét nem láttam nem volt témám, míg ki nem költöztem. Szal kipróbáltam, nem rossz, még olvasók is vannak, de vmiért a motiváltságomat vesztettem.

Szerintem legfőképpen mert:
-elég aktív kapcsolatban vagyok kb mindenkivel via skype/e-mail/facebook, szal bőven kimesélem magam
-még annyit se unatkozom, mint még az elején:P

De mivel az alapcél, hogy évek elteltével visszaolvashassam, hogy milyen volt itt, mégsem adom fel. Tartom a szuper rendszertelenséget, sőt még lehet az inkonzisztencia szintjét is emelni fogom, ki tudja.

Szal sikerült bepfátlankodni az eramus-szervezéses Berlin tripbe!!

(Csak azt sajnáltam nagyon, hogy Erginnek már nem volt hely, s ráadásul induláskor kiderült h ketten nem jelentek meg, szal simán jöhetett volna!! :(( )

75eur:3nap/2éjszaka/2reggeli/utazás
na de ennyi, mert ezenkívűl nem volt semmi szervezés, de így is nagyon megérte!!

Mindenki mondta, aki ismerősöm már járt arra, hogy nagyon király hely, éshát mindenkinek igaza volt, mert szerintem is. 

Engem az fogott meg benne a legjobban, hogy ennyire érezhető a különbség Kelet és Nyugat között, egyes helyeken ott van még a fal, meg csomó egyéb emlékmű, s hát teljesen átjön a történelme a városnak. És akkor ezt még megfejeltük azzal, hogy vasárnap még a Story of Berlin museumot is meglátogattunk, ami nemhogy nem volt unalmas, de majdnem végig élvezetes és érdekes!! Allatta meg volt egy atombunker amit a hidegháború alatt építettek (mikor máskor..), s amire kaptunk körbevezetést. Legdurvább, hogy volt egy 'hangjáték' is, hogy milyen lehetett, mikor bombáztak..

Aztán ott a Fernsehturm, bazinagy torony (a kilátó rész 204m magasan van) a város kellős közepén (merthát semmi hegy nincs a közelben), s így minden látszik róla !!:):)

Plusz szombat délután megnéztük a Pergamon Muesumot is. Élmény volt! Legjobban a babiloni rész tetszett.

S akkor megdobta az egész kirándulást, h végre idén is lespanoltam sok erasmusossal: belgákkal, lengyelekkel, olaszokkal elsősorban. Továbbá Difi bemutatta, hogy igen, lehetséges állva aludni (album utsó kép)! Én meg bemutattam, hogy szórakozóhelyről éjszaka hazamenni egyszerűbb(nek tűnik) 3metróval mint egy villamossal.

Album:

Szerencsére épp könnyű hét volt egyetemen, se határidő se komoly tanulni való, szal még kedden is meg szerdán is el tudtam menni erasmusos összejövetelre. (A szomorú, hogy ez nekem nagy szám, nekik meg alap)

na ez jó volt.

Mindig is nehezményeztem mióta kint vagyok, hogy itt kb szarnak a nem erasmusos, rendes oktatásban részesülő külföldiekre, ránk. 'Örüljünk, h itt lehetünk' érzést árasztott felénk az egyetem. Ezért próbálok az erasmusokhoz integrálódnia néha.

Viszont 2 hete jött egy Einladung postán 'külföldiek üdvözlése' (Begrüßung der ausländischen..) címmel, amire ma került sor egy nagyelőadóban. Akkor döntöttem el tutira, hogy megyek mikor Ran, az új gyerek Shri Lankáról szólt h kapunk uni-münsteres táskát is, ő már tudja:)

Tényleg kaptunk táskát jeeeee (már ezért megérte!!:), meg kajátpiát:)
Beszédett tartott a rektorhelyettes, a polgármester és még mások fontosak, hogy: szívélyesen köszöntenek minket Münsterben; örülnek, h itt vagyunk; mi minden lehetőség van itt; milyen problémával mikor kihez forduljunk és arról hogy milyen programokat szerveznek nekünk, külföldieknek, hogy könnyebben beintegrálódjunk. Az egészre van egy szervezet az egyetemen, die Brücke névvel, akikhez bármikor lehet bármilyen ügyben fordulni. 

Az elején azt is elmesélték, hogy ez most új dolog, mert a statisztikák kimutatták, hogy egyre több külföldi tanul itt, az idén beiratkozott ~4000 diákból ~400 külföldi!

Lényeg a lényeg, h átjött végre a törődés feeling:)

Az egész fényét még emelte, hogy az utána az állófogadáson odajött hozzám is meg másokhoz is a rektorhelyettes nőci dumálni (már csak a polgármesterrel való kézfogás hiányzott:)). Aztán meg ismerkedtem és úgy botlottam másik három magyarba sorra, hogy ők sem ismerték egymást... kicsi a világ:)

vannak még csodák

Mennyire igaza van Difinek abban, hogy tegnap este-mai nap után a konlúzió, hogy ha majd mesélünk saját 'how i met'-et x év múlva a kölkeinknek, akkor lesz mit.

~Egy hónapja reklámozták a 'Die WiWi-Party'-t minden csatornán, de legfőképpen a szórólapokban úsztunk úgy mint a HP1-ben a baglyok által szállított levelekben Potter anno. És a jelmondat az ...it's gonna be legendary volt:)

na hát nálunk már csapoltuk a söröshordót Erginnel meg Difivel, mikor Adriana telcsizett, hogy lerobbant a bicije, nem tud jönni. Felrohantam a szintén készülődő Mohamedékhez, hogy megkérdezzem van-e vkinek kölcsönbicije, s mivel kiderült h Zlatina nem jön, CsizmásKandúr szemekkel elkértem tőle, de kiemelte h nagyon vigyázzunk rá és 7:30ra legkésőbb hozzuk vissza...

Adriana fél úton lakik, szal addig elég mókásan 'skillful Ergin' tolta saját cangáját hajtva közbe. Aztán a party meg még az Óperenciás Banhofon is túl volt, és az időjárás sem kedvezett, így elég ziháltan, szanaszét ázva figyeltünk fel a kígyózó sorra, amin végül röpke 30perc alatt vergődtünk túl, hogy szembesüljünk a még 20perces loveparade-like tömeggel a ruhatárnál.

Na a party tényleg nagyon atom volt. pl Szakadtam hogy Mihada felmászott egyedüliként a tartóoszlopra dance-elni és Mohamed meg utána hogy mutassa, hogy ki az úr:):) Remélem előkerül erről vmi felvétel majd a napokban. Meg csomó ismerős volt IS-ről, jó volt a zene, effektek, stb.

Aztán hazafele mikor már szétváltunk a többiekkel már csak Difivel ketten maradtunk, hogy eltoljuk Zlatina bicijét is haza. Na ekkor történt egy pici baleset, s a kosár eldeformálódott a front lámpa meg letört. 20perc szerelés szakadóesőben utcalámpánál után rájöttünk, h inkább vigyük le a pincébe otthon. Szal miután kikalapáltuk a kosarat, kb 4től fél5ig a következő volt a helyzet: én ülök a bicin félálomban, néha arra kelve, hogy Difi rámszól, hogy tartsam stabilabban, miközben ő ott guggolt és lelkesen szerelte:) Néha meg még felálltam tekerni a hátsó kereket, hogy megnézzük jó-e (dynamós). Aztán idővel megállapította h már ő sem bírja tovább és hát mégiscsak el van törve a lámpa... így aztán bedobtuk a törcsit, meg én a kulcsot Zvetla postaládájába egy üzenettel, hogy 'I'll take care of it tomorrow, I'm sorry'.

Sokáig az ágyból se mertem kikelni, nehogy szembesüljek Zlatina haragjával, ám végül mire felkeltem kirdeült, hogy már elvitte bicishez, és 10euróért megcsinálták neki. Szal elszaladtam egy doboz bon-bon-ért, nekiadtam és kifizettem még a 10-est (még szerencse, hogy jó eleje van és jöttek perkálni a szomszédok a netért:)). Végül ott nyugodtam meg, mikor azt mondta hogy az a lényeg, hogy nekünk nem esett bajuk. Ez azért elég kedves volt tőle, én azt hittem h minima szétrúgja a seggem a történtek után.

Tömören ez volt és most ezennel megfogadom, hogy egy ideig semmi buli, mert a rákövetkező napokon rendszeresen csak ilyenekre van kapacitásom, mint hülye postokat irogatni a blogra és semmi effektív... :)

na, a helyzet az, hogy rég írtam, sokminden történt, de nem igazán találtam olyat amit érdemes leírni hosszabban mint egy fb fal bejegyzés. (na nem mintha oda sokat írnék:):))

Ám.
Egy (számnév) érdekes dolog történt velem ezen a héten. Úgy kezdődött, hogy az erasmusosok honlapján felgfigyeltünk, hogy csüt este PUBCRAWL van, a Dómnál találkozó. Tehát magyarosan kocsmatúra, éshát mentünk.

Szal tömeg a téren, egypár ismerős arc nyelvórákról, meg 3 'tutor' instrukciói: 8 csoportba rendeződjünk be, kap minden team egy almát, egy tojást, meg egy papírt feladatokkal. Hm, Adrinaval és Difivel néztünk, hogy mi legyen, aztán ráorientáltam őket egy csajokkal kitömött csoportra, hogy csatlakozzunk rájuk. Középen ált egy lány értetlenül, kezében a kapott tárgyakkal, hogy akkor most mi legyen.

Na ekkor történt az érdekes dolog. Előbújt belőlem az instruktor-isti, hogy úgymondjam. Kezembe ragadtam a feladatlapot és felszólaltam, h
"A nevem Isti és én leszek ma a csoportvezető".
Ahh, dejó volt. Na de nem is úgy lett vége, h lehurrogtak és mentek a saját dolgukra, hanem igen, megcsináltuk a 'túrát', s még csopi(TM)-felest (naná, hogy Jägermaistert) is intéztem. (Bár tegyük hozzá, a tojással meg az almával nemtom mi lett.)

Aztán hazafele sétálva 2 környékén azon merengtem, hogy igen, ez hiányzik. Egoista dolog ez, vágesz. De nemtom, nekem ez adja a legtöbbet, ha rám figyelnek, akár hülyeséget(pl kocsmatúra), akár kevésbé hülyeséget(tanítás) mondok....

Nem mondok sok újat azzal, hogy Németo. a bürokrácia ki**szott fellegvára, de azért "poén" a saját bőrömön érezni.

Szal amikor az ember azt hinné, hogy mivel második féléve van itt, már mindent elintézett (a hónapokig tartó intézkedések után) akkor [mondjuk nem kellett volna melózni is elkezdeni..]:

• új internet csomagok vannak, a régiek megszűnnek, új a rendszer -> el kell intézni
• mivel a bankszámlám junior -> újra be kell mutatni a mostani semester ticketemet
• adókártyát kell igényelni
• munkaszerződéshez 3 formot 3 példányban kitölteni
• biztosításról új igazolást kell szerezni
• németórákhoz besoroló tesztet újra kitölteni (neten jelentkezés, időre elmenés, stb)

ezekhez meg még hozzá jön, hogy

• az embernek elszakad a bowdene és -> el kell intézni..;)
• újra ösztöndíjat akarok pályázni

..hm így le írva nem is tünik olyan soknak..

yes yes yes, újra itt !!

atom sokminden történt athome, és megint sikerült egy felejthetetlen Zsóryt, Kenutúrát, Ausztriai nyaralást és további értékes pillanatokat átélni

Difivel együtt jöttünk vissza, kalandos volt: Münchenig szuper MÁV vonattal, ott eltöltöttünk másfél napot: városnézés, na meg persze októberfeszt (ami amennyire jó, annyira drága is volt...). Münchenből mitfahrerrel jöttünk fel Kölnig, s onnan vonat. Szal megtettem a távot másodjára is a földön.

Na de lényeg a lényeg, hogy nem buktam meg semmiből!! (még modellezésből sem:)) ami nagy meglepetésként ért, mert ahogy a vizsgákról kijöttem nem ezt sejtettem. Tehát ilyen szempontból bódottá van. 

Uh viszont kitaláltam, h kéne vmi tanszéki meló, mert az a menő meg fizet is meg ilyemsi, szal jelentkeztem még múlt félév végén. Az interjúra el kellett olvasnom egy 120 oldalas anyagot és írni belőle egy pappert... Szal így a vonatokon olvastam meg foglalkoztam vele, mert érkezés után másnapra voltam behívva. Ilyen kérdéseket tett fel, hogy hogy képzelem el a folyamatmenedzsmentet 5 év múlva, mik a mostani issue-k, mik lesznek az akkori issue-k, hova tartunk. Milyen nagy neveket tudok a szakmában, stb:) Végül leesett neki, h nem vagyok én akkora penge, mint amekkora a szám.. viszont végül szerencsére (??) felvett, de akkurátusan 5 könyvet az asztalra ejtett, h akkor ezeket olvassam el h képben legyek. Ja meg írjam meg újra a pappert, mert az úgy nagyon "shallow".. danke.
Heti 6 órát fogok dolgozni effektíven, amihez majd minden bizonnyal kell olvasni megilyesmi. A koli díj fog belőle kijönni.

Ja meg tegnap Shuqi (ejtsd: suc(s)i) átköltözött Kölnbe és elmentünk vele 3an segíteni cipekedni, meg akkor már várost nézni: a Kölni Dóm dermesztően monumentális, a csoki múzemra nem volt időnk, ettünk kóbászt Kölsch sörrel a Rajna partján. +feelingesen pezsgett az élet, szó szerint tömeg volt.

amúgy egy könyvet elolvastam az 5ből, kéne kezdeni újra feldolgozni az anyagot (ezért is blogolok inkább), kedden jön drdj Viktor szombatig, vele zúzunk majd Groningenbe is meg ilyesmi, utána meg már tényleg keményen kezdődik a second round..!

puszi addig, istibá