münsteri miegymás

na ez jó volt.

Mindig is nehezményeztem mióta kint vagyok, hogy itt kb szarnak a nem erasmusos, rendes oktatásban részesülő külföldiekre, ránk. 'Örüljünk, h itt lehetünk' érzést árasztott felénk az egyetem. Ezért próbálok az erasmusokhoz integrálódnia néha.

Viszont 2 hete jött egy Einladung postán 'külföldiek üdvözlése' (Begrüßung der ausländischen..) címmel, amire ma került sor egy nagyelőadóban. Akkor döntöttem el tutira, hogy megyek mikor Ran, az új gyerek Shri Lankáról szólt h kapunk uni-münsteres táskát is, ő már tudja:)

Tényleg kaptunk táskát jeeeee (már ezért megérte!!:), meg kajátpiát:)
Beszédett tartott a rektorhelyettes, a polgármester és még mások fontosak, hogy: szívélyesen köszöntenek minket Münsterben; örülnek, h itt vagyunk; mi minden lehetőség van itt; milyen problémával mikor kihez forduljunk és arról hogy milyen programokat szerveznek nekünk, külföldieknek, hogy könnyebben beintegrálódjunk. Az egészre van egy szervezet az egyetemen, die Brücke névvel, akikhez bármikor lehet bármilyen ügyben fordulni. 

Az elején azt is elmesélték, hogy ez most új dolog, mert a statisztikák kimutatták, hogy egyre több külföldi tanul itt, az idén beiratkozott ~4000 diákból ~400 külföldi!

Lényeg a lényeg, h átjött végre a törődés feeling:)

Az egész fényét még emelte, hogy az utána az állófogadáson odajött hozzám is meg másokhoz is a rektorhelyettes nőci dumálni (már csak a polgármesterrel való kézfogás hiányzott:)). Aztán meg ismerkedtem és úgy botlottam másik három magyarba sorra, hogy ők sem ismerték egymást... kicsi a világ:)

vannak még csodák

Mennyire igaza van Difinek abban, hogy tegnap este-mai nap után a konlúzió, hogy ha majd mesélünk saját 'how i met'-et x év múlva a kölkeinknek, akkor lesz mit.

~Egy hónapja reklámozták a 'Die WiWi-Party'-t minden csatornán, de legfőképpen a szórólapokban úsztunk úgy mint a HP1-ben a baglyok által szállított levelekben Potter anno. És a jelmondat az ...it's gonna be legendary volt:)

na hát nálunk már csapoltuk a söröshordót Erginnel meg Difivel, mikor Adriana telcsizett, hogy lerobbant a bicije, nem tud jönni. Felrohantam a szintén készülődő Mohamedékhez, hogy megkérdezzem van-e vkinek kölcsönbicije, s mivel kiderült h Zlatina nem jön, CsizmásKandúr szemekkel elkértem tőle, de kiemelte h nagyon vigyázzunk rá és 7:30ra legkésőbb hozzuk vissza...

Adriana fél úton lakik, szal addig elég mókásan 'skillful Ergin' tolta saját cangáját hajtva közbe. Aztán a party meg még az Óperenciás Banhofon is túl volt, és az időjárás sem kedvezett, így elég ziháltan, szanaszét ázva figyeltünk fel a kígyózó sorra, amin végül röpke 30perc alatt vergődtünk túl, hogy szembesüljünk a még 20perces loveparade-like tömeggel a ruhatárnál.

Na a party tényleg nagyon atom volt. pl Szakadtam hogy Mihada felmászott egyedüliként a tartóoszlopra dance-elni és Mohamed meg utána hogy mutassa, hogy ki az úr:):) Remélem előkerül erről vmi felvétel majd a napokban. Meg csomó ismerős volt IS-ről, jó volt a zene, effektek, stb.

Aztán hazafele mikor már szétváltunk a többiekkel már csak Difivel ketten maradtunk, hogy eltoljuk Zlatina bicijét is haza. Na ekkor történt egy pici baleset, s a kosár eldeformálódott a front lámpa meg letört. 20perc szerelés szakadóesőben utcalámpánál után rájöttünk, h inkább vigyük le a pincébe otthon. Szal miután kikalapáltuk a kosarat, kb 4től fél5ig a következő volt a helyzet: én ülök a bicin félálomban, néha arra kelve, hogy Difi rámszól, hogy tartsam stabilabban, miközben ő ott guggolt és lelkesen szerelte:) Néha meg még felálltam tekerni a hátsó kereket, hogy megnézzük jó-e (dynamós). Aztán idővel megállapította h már ő sem bírja tovább és hát mégiscsak el van törve a lámpa... így aztán bedobtuk a törcsit, meg én a kulcsot Zvetla postaládájába egy üzenettel, hogy 'I'll take care of it tomorrow, I'm sorry'.

Sokáig az ágyból se mertem kikelni, nehogy szembesüljek Zlatina haragjával, ám végül mire felkeltem kirdeült, hogy már elvitte bicishez, és 10euróért megcsinálták neki. Szal elszaladtam egy doboz bon-bon-ért, nekiadtam és kifizettem még a 10-est (még szerencse, hogy jó eleje van és jöttek perkálni a szomszédok a netért:)). Végül ott nyugodtam meg, mikor azt mondta hogy az a lényeg, hogy nekünk nem esett bajuk. Ez azért elég kedves volt tőle, én azt hittem h minima szétrúgja a seggem a történtek után.

Tömören ez volt és most ezennel megfogadom, hogy egy ideig semmi buli, mert a rákövetkező napokon rendszeresen csak ilyenekre van kapacitásom, mint hülye postokat irogatni a blogra és semmi effektív... :)