münsteri miegymás

Hétvégén Difivel bevettük a konyhát. Kétszer is.

Pár emlékkép:

Sulin kívül intézem az elhelyezkedéssel kapcsolatos ügyeket, mint: internet, telefon, tartózkodási engedély, bicikli szerválás, boltok felfedezése, hiányzó tartozékok beszerzése, stb...

Szal bicikli: Münster Németország ´legbiciklisebb´ városa! Két kép, hogy tudd, hogy értsd:

Tehát itt szükséged van egy cangára, mert
1. egyszerűbb a közlekedés
2. kívülállónak érzed magad, ha nincs:)

Sajna meg nem sikerült jó áron szereznem egy jó állapotú használtat, de rajta vagyok.

Mindent összevetve, nemtom mikor fogok átlendülni az 'elhelyezkedtem' stádiumba, de nem kell elkapkodni...

Máris elkezdődött az iskola. 

A nem nemzetközi szakokon persze úgy megy, hogy az első egy hét integrációs hét, mentorokkal, bulikkal stb. Na mi kaptunk egy nem túl jól szervezett orientációs napot. Meg ugye eleve nem túl jól szervezett az egész szak koordinálása... Tehát amikor itt voltam beiratkozni, akkor a listán, amin ki akartak pipálni, volt 20 név, melyből 15 indiai volt, s én meg nem szerepeltem rajta. Gondoltam, csak annyi a hiba, h természetesen lemaradtam a listáról, de mint az orientiációs napon kiderült: az egész lista rossz volt, mert csak 10 újat vettek fel, ebből ketten vagyunk külföldiek (rajtam kívül egy török srác), nyolcan németek, és itt csinálták a Bachelort is. Na mind1, elkezdődött az orientálás, s mar az elején megemlítették, hogy az előadás rész után értünk jönnek diákszervezetes arcok, hogy körbevigyenek a városon, minden fontos egyetemi és nem egyetemi épületet megmutatva. Na persze a szervezés félrecsúszott egész véletlen és nem jött senki. Igazából a 8 helyit nem is érdekelte, úgyis tudnak mindent, le is leptek. A török srác is eltűnt vmiért.

Én viszont pattogtam a tanárnak, h nehogymár, most mi lesz velem. Felismerte problémám súlyát, így pár telefonos segítséggel odaszervezett nekem 2 arcot, akik végül kötelességüknek megfelelően nagyon jófejek voltak velem! Ennek értelmében csaptunk egy 4 órás sétát, amiben ilyen apróságot elintéztem, mint könyvtár beiratkozás, nyelvkurzus jelentkezés, vizsgaközpont megismerés, stb. Szal volt egy saját, személyre szabott kalauzolásom, épp csak a piros szőnyeg hiányzott...;) Este meg még volt egy egész jól sikerült informális ismerkedés is a szaktársakkal, ahol mar Ergin, a török sorstársam is felbukkant.

Aztán másnaptól ugye első órák, új tanárok, új emberek. Órák angolul, minden más németül. A 'minden más'-t szó szerint kell érteni: a szaktársaim egymással ugye németül beszelnek, az összes honlap németül van, s mivel itt nincs neptun, se hasonló, ezért máshol/más rendszerekben kell intézni a sportot, a nyelvet, az órákat. De ha internet szerződést kötök vagy ha csak kekszet veszek vagy barmi egyéb: német német német. Wunderbar!
Ja és aki nem tudná: nem tudok jól németül:)

Majd pár nap elteltével azon vettem észre magam, hogy eloszlásokat, stochasztikus kapcsolatokat, korrelációkat, regressziókat és hasonlókat ismételünk át órán angolul! (jegyezz meg ilyeneket aktív szókincsbe, hogy ´denominator´ meg ´conditional distribution´), mert majd ezekre épülnek, amiket venni fogunk..:) Ez a Data Analytics. Najó ezt a tárgyat még lecserélhetem EAI-re, ami meg ugye programozás több nyelven. Melyik a jobb??

A többi tárgyal nehézségben egyelőre nincs gond: nekem való rizsás, information management és process management modulok. Csak a mennyiség ami súlyosabb, már most két beadandón túl vagyok Information Management Theories-ből. Persze no para, ráadásul Difi szerint túl lelkes vagyok. Sztem ezt ki kell használni, ki tudja meddig tart:)

Emellett felvettem baseball-t sportnak (mar csak azon volt hely, de sztem kirrály!) Egyébként fel lehetett volna venni akár az underwater rugby-t is, de sajna ott is elfogyott a hely:)  + heti 4x1,5 óra németre jelentkeztem, hogy mihamarabb túltegyem magam a nyelvi akadályokon...

Az első pár nap még suli előtt berendezkedéssel, városnnézéssel, lelki felkészüléssel és egy kis német tanulással telt. A város szép. Tényleg!

A szobámat tudtam mekkora lesz, mert voltam már Difinél látogatóba, de csak most érezhetem át, hogy milyen: jó! Van nagy beépített szekrényem, mosdóm, polcaim, kényelmes (ám annál inkább csikorgó:)) ágyam.

A konyhán, fürdőszobán osztoznom kell kb 10 másik emberrel, de ebből eddig nem volt probléma egyáltalán, ráadásul ezeket minden reggel kitakarítja egy takarító néni (mondjuk ma pont bácsi volt). Ha ismersz, akkor tudod, hogy így meg jobban is járok, mintha saját lenne:)

Az elhelyezkedés pedig: suli + sport telep 10perc séta, bevásárló központ 5perc séta. Szerencsére a központ nem a minden-egy-épuletben-es megoldás. (mégiscsak kisváros!)

A kiutazásról röviden: Rothenburg ob der Tauber -ben szálltunk meg.

képekben: